Kimondatott a végítélet?, avagy Richard Kadrey – A végítélet kis doboza

Gondoltad volna, hogy mindaz, amit szeretsz egy csapásra megszűnhet és eltűnhet? Mintha nem is lett volna? Gondoltad volna, hogy egy kis doboz, amiről azt sem tudjuk, hogy mit rejt, ekkora galibát okozhat? Na és azt tudtad, hogy vannak, akik ezért a dobozért mindenre képesek? Azt azonban soha nem gondoltam volna, hogy a világ sorsa két szélhámos kezében lesz. A mai estére Richard Kadrey – A végítélet kis doboza című könyvével érkeztem, amely a 88. Ünnepi Könyvhétre jelent meg.

FÜLSZÖVEG: Kb. i. e. 4000: A fenséges angyal egy hegytetőn állt, és magába itta a látványt. Először járt a Földön, így aztán minden új és izgalmas volt. Főleg a pusztítás. Egy egész bolygó vízbe fúlt, az özönvíz városokat, embereket és állatokat sodort el és terített szét. És most, hogy az eső elállt, az egésznek kezdett elég, hogy is mondják, érett szaga lenni. De ez nem az ő gondja. Isten mozgásba lendítette a dolgokat, ő meg intézi a többit.
Belenyúlt a pókhálófinom köntösébe… majd a másik kezével a másik zsebbe. Végigtapogatta magát, aztán benézett az övén lógó selyemerszénybe. Üres volt. Az angyal körbe forgott, a földet pásztázta.
– Mmm.
A tárgy eltűnt. Az angyal lenézett a hegyről.
Az emberiség egyre jobban mászott szét a Föld színén.
– A picsába.

2015: Coop, a mágikus tárgyak eltulajdonítására szakosodott tolvaj ellop egy kis dobozt, és leszállítja rejtélyes megbízójának. Nincs tisztában vele, hogy ez a munka akár az életébe is kerülhet, sőt, az egész világot végveszélybe sodorhatja. Hirtelen ugyanis a Különleges Tudomány osztály emberei közt találja magát, akik közlik vele, hogy nem csupán egy természetfeletti erővel rendelkező tárgyat lopott el, hanem a végítélet kis dobozát. Amit nem ártana visszalopnia, ha még élni akar. De nem lesz könnyű, ugyanis a környék minden pokoli ereje már tudomást szerzett róla, és magának akarja.

A végítélet kis doboza egy szüntelenül pörgő és végtelenül vicces sorozat első része a többszörös New York Times-bestseller szerző Richard Kadreytől, ami sokszor Christopher Moore csípős, egyedi humora előtt tiszteleg.

VÉLEMÉNYEM:

A könyveken túl vámpír, vérfarkas, zombi, sárkány, mágia, varázslat, angyal és most már “élőhalott”, hárító és szélhámos rajongó is vagyok. Sokan nem rajonganak értük, azonban a regényben annyira szerethetőek, hogy aki nincs oda értük is meg fogja kedvelni őket.

Igazából az elég spoileres fülszöveg után, már egyből éreztem, hogy ezt a könyvet akarom. A szövegből kikövetkeztetve a borító nagyon találó. Tökéletesen szimbolizálja a könyv tartalmát. A bonyodalmat okozó dobozt és a különböző lényeket, akik megakarják azt kaparintani. Külön tetszett, hogy minden egyes fejezet tetején visszaköszöntek ezek a kezek, szerintem abszolút feldobják a könyvet.

A szerző a legelső fejezetben egy hatalmas időutazással (kb. i. e. 4000 év) visszarepít minket a kezdetek kezdetére, ahol  egy angyal fogad minket, akinek az a feladata, hogy eltakarítsa az emberiség maradékát az özönvíz után. Hamar kiderült, hogy Qaphsiel alkalmatlan a feladatára és szerencsénkre elveszti a végzetünket beteljesítő eszközét. Ezután 2015-ben találjuk magunkat egyből a dolgok kellős közepén és megismerkedünk a főszereplő Coop-pal, méghozzá egy kastély kirablása közben, amely tele van átkokkal és csapdákkal. Azonban a fejezet végére már tudjuk, hogy ilyen barátok mellett, mint amilyenek Coopnak vannak, ellenségekre pláne nincs szükség.

A történések, viszont ezután indulnak el. A cselekmény előrehaladtával sokszor elgondolkodtam. Az egyik pillanatban még nevettem, majd izgultam, néha megijedtem, majd szorítottam a karaktereknek, azonban néha azon is  elgondolkodtam, hogy akár egy-egy dolog még igaz is lehet. Az igazat megvallva nagyon remélem, hogy ez a doboz nem létezik. 😀 A világvége/ apokalipszis témák az írók kifogyhatatlan tárháza, hiszen ezzel kapcsolatban bármi be tudja indítani az ember fantáziáját. Richard Kadrey viszont nem szokványos módon, humoros és fantasy szálon közelíti meg a témát.

Kifejezetten tetszett, hogy mindig más szemszögéből láttam az eseményeket.Volt amikor az idegenek voltak a középpontban, volt amikor a főszereplő, volt amikor a klánok, viszont fontos megjegyeznem, hogy nagyon jó volt a váltás. Amikor egy szemszögből megtörtént/lezajlott valami, a másik szemszögből ugyanonnan folytatódott. Továbbá, mindig újabb és újabb emberek, szekták jelentkeztek be a dobozért. Ennyi emberrablással még nem találkoztam írott formában. Komolyan mondom, már megsajnáltam a  szereplőket. A Caleximus “klán” erős ellenszenvet váltott ki belőlem. Biztos, hogy a Cladis Abaddonis tagja lennék. A Sötét Nagyság nagyon sok mosolyt csalt az arcomra. Igazából szívesen dolgoznék a Különleges Tudomány Osztályánál, mindig is kíváncsi voltam a természetfeletti lényekre. Na de legszívesebben azért mégiscsak az Undergrundban lazulnék, meg vásárolnék. Csakis fokhagymával borított ruhában. Kifejezetten tetszett a rejtett varázsvilág, a hírességek sétánya alatt. Ahogy teltek az oldalak egyre több lett az izgalom, a könyv elején említett szereplőkkel futottunk össze, ismerkedtünk meg. Voltak olyanok, akiket nagyon megkedveltem (Bayliss, Giselle, Coop, Morty, Qaphsiel…), viszont voltak olyanok is, akiket ki nem állhattam(Nelson, Steve, Salzman…). Igazából Nelsonnak már a kezdetek kezdetétől beakartam húzni. Amikor már azt hittem, hogy végre megoldódott minden és jön a befejezés, na, akkor fordult fel minden. Egy nem várt kis “bibi” borított mindent. Miért van az, hogy mindig az utolsó 100-120 oldal a legizgalmasabb? Ha elolvasod, megtudod.

Összességében számomra egy kifejezetten élvezetes, elgondolkodtató, vicces, nem várt fordulatokkal teli, lehengerlő és hihetetlenül izgalmas olvasmány volt. Csak ajánlani tudom kicsiknek és nagyoknak egyaránt.

Köszönöm az olvasás lehetőségét. Link a könyvhöz.

Hozzászólások mutatása

Nincs hozzászólás

Szólj hozzá

kettő × 2 =