Filed in 2018 A magyar költészet napja Április költő Kosztolányi Dezső vers

A magyar költészet napja- Kosztolányi Dezső

OLVASÁSI IDŐ: KB. 3 perc

A költészet napját Magyarországon 1964 óta József Attila születésnapján, április 11-én ünneplik. Idén második alkalommal indul útjára egy megemlékezés a blogon ezen alkalomból. A mai napon összesen 9+1 kortárs és korábbi századok híres költőinek verseivel és rövid életrajzaival ismerkedhettek meg.

Kosztolányi Dezső (1885–1936) a Nyugat első nemzedékének egyik legnagyobb tehetségű képviselője. Szabadkán született. Gimnáziumi tanulmányai után a budapesti egyetem bölcsészkarára iratkozott be magyar–német szakos hallgatóként. Itt ismerkedett össze Babits Mihállyal és Juhász Gyulával. – Egész életében lapok, folyóiratok munkatársa volt. Több nyelvet ismert, erről tanúskodnak kitűnő műfordításai. Verseskötetei mellett kivételes remekművek prózai alkotásai: tanulmányai, elbeszélései, regényei. Ez utóbbiak közül néhányat a filmművészet is megörökített (Pacsirta, Aranysárkány, Édes Anna). – Utolsó éveiben gyógyíthatatlan betegség kínozta. 1936-ban halt meg.

1910-ben jelent meg az egyik legjellegzetesebb Kosztolányi-kötet, A szegény kisgyermek panaszai, amely modern, népszerű költővé avatta.

Kosztolányi Dezső az Összegyűjtött költemények(1935) utolsó ciklusában, a Számadás darabjaiban jut el a költészetének csúcsaira. Felértékelődik gondolat- és érzésvilágában a létezés csodája, s ennek elégikus-himnikus vallomásai kötetének legszebb, legmegrendítőbb versei (pl. Hajnali részegség, Szeptemberi áhítat).

Akarsz-e játszani?

A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,
akarsz-e mindig, mindig játszani,
akarsz-e együtt a sötétbe menni,
gyerekszívvel fontosnak látszani,
nagykomolyan az asztalfőre ülni,
borból-vízből mértékkel tölteni,
gyöngyöt dobálni, semminek örülni,
sóhajtva rossz ruhákat ölteni?
Akarsz-e játszani mindent, mi élet,
havas telet és hosszu-hosszu őszt,
lehet-e némán teát inni véled,
rubin-teát és sárga páragőzt?
Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni,
hallgatni hosszan, néha-néha félni,
hogy a körúton járkál a november,
az utcaseprő, szegény, beteg ember,
ki fütyürész az ablakunk alatt?
Akarsz játszani kígyót, madarat,
hosszú utazást, vonatot, hajót,
karácsonyt, álmot, mindenféle jót?
Akarsz játszani boldog szeretőt,
színlelni sírást, cifra temetőt?
Akarsz-e élni, élni mindörökkön,
játékban élni, mely valóra vált?
Virágok közt feküdni lenn a földön,
s akarsz, akarsz-e játszani halált?

1912

Özvegy a villamosban

Ennek az özvegynek itt a villamosban
nem akar senki se
helyet adni.
Csak áll s lesi, hogy
hová
ülhetne le.
Szemében pedig ez van: Irgalom,
kegyelem, emberek.
Messziről jövök én,
gyermekszobákon és temetőkön
bukdácsoltam előre,
míg ide jutottam.
De elhalt az uram, nincs, aki védjen,
elhaltak fiaim,
leányaim, kedves vejeim is,
s most egyedül
teszem meg ezt az utat,
a végállomásig.
Mondjátok, emberek,
ha láttok itt, amíg dülöngök,
rendkívül-furcsa, kis fekete kalapomban,
rogyadozó térdemmel,
s a gyakor szüléstől
megroncsolt méhvel,
nem jut eszetekbe
az édesanyátok?

1924

A forrásokat megtekintheted itt, itt és itt.

ˇˇKÖNYVES IDÉZETEKˇˇ